{:ro}
Situl Natura 2000 ROSCI0347 Pajiştea Fegernic
Este localizat în partea de nord-vest a României, la circa 30 km nord-est de municipiului Oradea.
Situl a fost declarat în anul 2011, prin Ordinul Ministerului Mediului şi Pădurilor nr. 2387 pentru modificarea Ordinului Ministrului Mediului şi Dezvoltarii Durabile nr. 1964/2007, privind instituirea regimului de arie naturală protejată a siturilor de importanţă comunitară, ca parte integrantă a reţelei ecologice europene Natura 2000 în România.
ROSCI0347 a fost declarat sit pentru habitatul- 40A0* Tufişuri subcontinentale peri-panonice. În acelaşi timp, situl este important şi pentru habitatul Pajişti Pannonice stepice pe loess şi pentru speciile: Peucedanum carvifolia, Rosa gallica, Campanula glomerata, Teucrium chamaedrys, Acer tataricum şi Asperula cynanchica.
Situl are o suprafaţă de 280 ha, fiind localizat din punct de vedere administrativ pe teritoriul judeţului Bihor. Teritoriul sitului este repartizat astfel: comuna Spinuş 4% şi Sârbi 3%.
Pricipalele căi de acces în sit sunt reprezentate de deviaţii de interes local ale drumurilor judeţene DJ191 şi DJ767.
Coordonatele sitului sunt: E 22º 9′ 1”şi N 47º 12′ 12”. Altitudinea medie este de 171 m, cea minimă de 128 m, cea maximă de 255 m, iar din punct de vedere biogeografic aparţine regiunii continentale.
Din punct de vedere geographic, situl este amplasat în zona Dealurilor de Vest. Acestea sunt situate în partea de vest a ţării, de unde şi numele, la limita dinspre vest a Carpaţilor Occidentali, unde au forma unei borduri deluroase, cu înalţime variabilă, fragmentate pe alocuri de pătrunderile câmpiei, până în apropierea munţilor.
Aceste dealuri s-au format prin depunerea materialelor grosiere la marginea zonei montane, la sfârşitul Neozoicului. Aceste materiale au fost puternic erodate de acţiunea apelor curgătoare.
Formarea vorbeşte despre tipul unităţii de relief: este o unitate piemontană, cu înclinare dinspre zona montană spre zona de câmpie (E spre V). Altitudinile scad de la 450 m la sub 200 m, în partea de vest. Râurile au fragmentat piemontul, astfel că, aspectul actual este de dealuri prelungi, situate discontinuu. Tipul de relief fluvial este bine conturat, cu terase şi lunci largi.
Alcătuirea geologică cuprinde pietrişuri, nisipuri, intercalaţii de argile şi cărbuni inferiori (lignit, în partea nordică). Între porii rocilor s-au acumulat rezerve de hidrocarburi, exploatate în zona Barcăului.
Dealurile de Vest pătrund în spaţiul montan occidental prin depresiuni golf: pe Valea Crişului Repede, depresiunea Vad–Borod, pe Valea Crişului Negru, depresiunea Beiuş, pe Valea Crişului Alb, depresiunea Gurahonţ şi pe Valea Caraşului, depresiunea Oraviţei, Dealurile Crişanei, mărginind Apusenii, cu numeroase depresiuni golf.
Situl Pajiştea Fegernic a fost declarat ca zonă protejată care conservă cele două habitate amintite şi speciile: Peucedanum carvifolia, Rosa gallica, Campanula glomerata, Teucrium chamaedrys, Acer tataricum and Asperula cynanchica.{:}{:en}
Natura 2000 site ROSCI0347 Pajiştea Fegernic
It is located in north-west of Romania, at about 30 km north- east of Oradea City.
The site was declared in 2011, by Ministry of Environment and Forests order no. 2387, amending the Minister for Environment and Sustainable Development Order nr. 1964/2007, regarding creation of protected area of Community importance sites, as part of the European ecological network Natura 2000, in Romania.
ROSCI0347 Site was declared site thanks to habitat – 40A0 Bushes peri-pannonian subcontinent. At the same time, the site is also important for the Pajişti Pannonice steppic loess habitat and for the species: Peucedanum carvifolia, Rosa Gallica, Campanula glomerata, Teucrium chamaedrys, Acer tataricum and Asperula cynanchica. The site has an area of 280 ha, being administratively located in Bihor County. The site territory is located as follows: commune Spinuş 4% and 3% – Sârbi.
The main access roads to the site are the deviations of local interest County Road 191 and 767.
Site coordinates are: E 22° 9 ‘1 „and N 47º 12’ 12”. The average altitude is 171 meters, from minimum 128 meters to maximum 255 m and from the bio-geographic point of view, belong to the continental region. The site is geographically located in the West Hills area. They are located in the western part of the country, hence the name, at the western limit of the Western Carpathians, where they form a hilly rim, with variable height, sometimes fragmented by the entrance of the plain, up near the mountains.
These hills were formed by deposition of coarse material from the edge of the mountain at the end of Neozoic. These materials have been powerful eroded by flowing water action.
The composition talks about the type of relief unit: is a unit from the mountain foothills tilt toward the lowlands (E to V). Elevations decreases from 450 m to 200 m in the west side. The rivers had fragmented the mountain so the current layout is prolonged hills, located discontinuously. River type of relief is well contoured with terraces and wide meadows.
Geological structure contains gravels, sands, clay and lower coal intercalations (lignite, to the north side). Between the rock pores it has been accumulated hydrocarbons reserves, exploited in Barcău area. Dealurile de Vest (Western Hills) enter at the occidental mountain area through golf depressions: Crişul Repede Valley, Vad-Bod depression, on the Crişul Negru Valley, Beiuş Depression, to Crişul Alb Valley, Gurahonţ Depression and Caraşului Valley, Oraviţa Depression, Crişana Hills, bordering Apuseni Mountains with numerous golf depressions.
Pajişstea Fegernic Site was declared a protected area which preserves the two habitats and species mentioned: Peucedanum carvifolia, Rosa Gallica, Campanula glomerata, Teucrium chamaedrys, Acer tataricum and Asperula cynanchica.
{:}{:hu}
Vaskohi plató ROSCI0200 természeti terület
A Béli-hegységben [Munţii Codru-Moma] található, 331 m és 892 m magasságok között.
Az oldódó litológiai szubsztrátum, amely mészkövekből és dolomitokból áll, a statikus részt képviseli, amely ki van téve a hatásoknak, míg a vízrajz (a víz különböző megjelenési és szervezési formái) a dinamikus elem, amely kifejti magát a hatást. A Vaskohi plató [Platoul Vaşcăului] mészkövei középső és késő triász korabeliek. A plató keleti és központi részei egy erőteljesen kristályosodott, dolomit beékelődésű, a Vaskohi lemezhez tartozó mésztömbön alakultak ki.
A Vaskohi plató külünleges karsztikus jelenségei közé tartoznak a lapos fenekű dolinák, amelyek gyakran víztározóként működnek, amelyet a helyiek „tăuri”-nak (tavaknak) neveznek (1. ábra). Ezek a hegyoldalak eróziójából eredő üledékes anyagokkal való erőteljes eltömődés következményeként jönnek létre. A lerakódások vastagsága és összetétele függvényében (az agyagásványok tipikus vízhatlan réteget alakítanak ki) az így kialakult tócsák rövidebb vagy hosszabb élettartamúak.
A vízvezető barlangrendszerek jól képviseltek a Vaskohi plató területén, a legmeggyőzőbb példa erre a Jókai-víznyelőbarlang [Peştera Câmpenească].
A vízeséses zsombolyok a fő víznyelők endokarsztikus rendszereinek függőleges síkjában helyezkednek el, mint pl. a Bój-zsomboly [Avenul Boiu] a Vaskohi platón.
A Ţarinii völgy [Valea Ţarinii] (Vaskohi plató) szurdokfolyosója az említett plató központi-keleti részén alakult ki, az azonos nevű völgy mentén. Dél-keleti/észak-nyugati irányú, híven követve a régióbeli törésvonalak irányát. A Ţarinii völgy hirtelen kanyarja (amely teljesen megváltoztatja az irányt nyugat-keletről észak-délre) és a Jókai-víznyelőbarlang [Peştera Câmpenească] zsombolya között a folyosó mintegy 10 km hosszú, szélessége pedig 400 és 1000 m között váltakozik. A medencefenék magassága alig észrevehetően észak felé ereszkedik, a síksági lépcsőig, ahol a legalacsonyabb szint mérhető (415 m).
A Ţarinii völgy nem karsztosodó részeinek forrásai a mészköves területre felszíni folyásként érkeznek, nem forrásként vagy izbukként. A Jókai-víznyelőbarlang [Peştera Câmpenească] víznyelője el tudja nyelni a teljes hozamot, akár nagy vízmennyiség esetén is, tehát a nagy esőzések esetén az áradások nem jellemzőek.
A Vaskohi plató határánál találhgató a Kalugyeri izbuc [izbucul de la Călugări], amely egykor híres volt a kettős kitöréséről. Valószínűleg a víznyelő útvonalak elmélyülésével a kettős kitörési mechanizmus megváltozott, így ma már csak egy egyszeri kitörésnek lehetünk tanúi, amikor a víz kb. 3-5 percig folyik, majd ezt 15-40 perces szünet követi, a csapadék függvényében. Az izbuk környékén egy festői kolostor található, amely a helybéli hívők számára búcsúhely.
A területen megtalálható élőhelyek:
8310 Nagyközönség számára meg nem nyitott barlangok
91V0 Dák bükkerdők (Symphyto-Fagion)
9150 A Cephalanthero-Fagion közép-európai sziklai bükkösei mészkövön
A 92/43/EGK tanácsi irányelv II. mellékletében felsorolt emlősfajok:
– 1324 Myotis myotis
– 1304 Rhinolophus hipposideros
– 1310 Miniopterus schreibersi
A 92/43/EGK tanácsi irányelv II. mellékletében felsorolt kétéltű- és hűllőfajok:
– 1166 Titurus cristatus
– 1193 Bombina variegata
– 4008 Triturus vulgaris ampelensis
Más fontos növény- és állatfajok:
– Rana ridibunda
– Felis silvestris
A természeti terület kiemelkedik az alábbi fajok elsődleges élőhelyeiként elfoglalt területekkel: 91V0 Dák bükkerdők (Symphyto-Fagion) , 9150 A Cephalanthero-Fagion közép-európai sziklai bükkösei mészkövön, amely 30%-ot foglal el az alábbiak által képviselt jól megőrződött természetes szerkezetekkel:
– a korok és méretek sokfélesége,
– a tömberdők és csalitosok közötti váltakozások,
– a bükk természetes regenerálódásának jelenléte (fennáll a faj elterjedésének tendenciája a szomszédos területekre – legelőkre),
– a fűtakaró sokfélesége és jó védettségi állapota.
Az erdőalaphoz tartozó és erdészeti kiépítésű területekhez, arborétumokhoz termelési és védelmi funkciókat rendeltek hozzá, és rendszeresen végigjárják őket a faanyag kitermelése céljából.{:}
