{:ro}
SITURILE NATURA 2000 ŞI ARIILE NATURALE PROTEJATE CUPRINSE ÎN PROIECT
Activităţile proiectului vizează următoarele situri Natura2000 şi arii naturale protejate:
În custodia Muzeului Ţării Crişurilor, instituţie subordonată Consiliului Judeţean Bihor:
Situl Natura 2000 Betfia şi Rezervaţia Naturală Locul fosilifer de pe Dealul Şomleului, Situl Natura 2000 Lacul Peţea şi Rezervaţia Naturală Pârâul Peţea şi Situl Natura 2000 Tăşad şi Rezervaţia Calcarelor Tortoniene de la Tăşad
Situl Natura 2000 Betfia şi Rezervaţia Naturală Locul fosilifer de pe Dealul Şomleului
Situl Betfia şi Rezervaţia Naturală Locul fosilifer de pe Dealul Şomleului se află la aproximativ 9 km SE de Oradea, în apropierea satului Betfia, Com. Sânmartin, judeţul Bihor. La rezervaţie se poate ajunge din Oradea, pe ruta E 79 până la Băile 1 Mai, iar de aici pe drumul comunal care traversează satul Haieu, până la satul Betfia. Locul fosilifer se află la aproximativ 300 m de marginea satului, pe versantul sud-vestic al Dealului Şomleu, în apropierea Avenului Betfia, cunoscut local şi sub numele de Hudra Bradii, datele geografice de localizare ale rezervaţiei fiind 22° 1′ 19″ longitudine estică şi 46° 58′ 94″ latitudine nordică, cu o suprafaţă de 0,40 ha. Situl Betfia are o suprafaţă de 1748 ha şi se suprapune cu rezervaţia, datele geografice de localizare fiind 22° 01′ 41″ longitudine estică şi 46° 58′ 30″ latitudine nordică, reprezentând o importanţă deosebită pentru speciile de lilieci, amfibieni şi reptile.
SUS
Situl Natura 2000 Lacul Peţea şi Rezervaţia Naturală Pârâul Peţea
Situl Lacul Peţea şi Rezervaţia Naturală Pârâul Peţea se află situate în Câmpia Banatului şi Crişurilor, în Staţiunea Băile 1 Mai, Comuna Sânmartin satul Rontau, aproximativ la 9 km de Oradea, în judeţul Bihor. Pârâul Peţea îşi are originea în “Ochiul Ţiganului”, izvor colmatat azi, urmat de “Ochiul Pompei” (captat şi slab funcţional) şi de “Ochiul Mare”, care a luat aspectul unui mic lac, acesta rămânând principalul izvor natural care mai debitează, restul izvoarelor fiind practic dispărute. Datele geografice ale localizării acestuia sunt 24° 00′ 04″ longitudine estică, 21″ 59′ 01″ longitudine vestică, 46° 59 05″ latitudine nordică, 46° 59 04″ latitudine sudică şi are o suprafaţă de 4 ha. Situl Lacul Peţea are 49 de ha şi se suprapune cu Rezervaţia Naturală Pârâul Peţea, datele geografice de localizare ale acestuia fiind 21° 58′ 39″ longitudine estică şi 47° 0′ 38″ latitudine nordică şi reprezintă singurul ecosistem termal natural din România.
SUS
Situl Natura 2000 Tăşad şi Rezervaţia Calcarelor Tortoniene de la Tăşad
Situl Tăşad şi Rezervaţia Naturală a Calcarelor Tortoniene de la Tăşad se află pe Dealurile Crişanei, comuna Drăgeşti localitatea Tăşad, în judeţul Bihor, la 22 de km de Oradea şi 12 km de Băile Felix. Accesul în rezervaţie se face pe DN 79 Oradea Beiuş. Este mărginită de localităţile Tăşad la vest, Poiana Tăşad la nord, Bucuroaia la est şi Drăgeşti şi Stracoş la sud, şi are o suprafaţă de 0,40 ha. Accesul se poate face şi din drumul E60 Oradea Cluj, din localitatea Oşorhei, pe DJ767E, spre Poiana Tăşad, prin Copăcel. Datele geografice de localizare sunt 22° 05′ 02″ longitudine estică şi 46° 57′ 01″ latitudine nordică. Situl Tăşad are o suprafaţă de 1557 ha şi se suprapune cu rezervaţia Calcarele Tortoniene de la Tăşad, datele geografice de localizare a Sitului Natura 2000 Tăşad fiind 22° 8′ 10″ longitudine estică şi 46° 55′ 55″ latitudine nordică.
– În custodia Consiliului Judeţean Bihor: Situl Natura 2000 ROSCI0347 Pajiştea Fegernic, Situl ROSCI0291 „Coridorul Munţii Bihorului – Codru Moma”, Situl Natura 2000 ROSCI0267 Valea Roşie, Situl ROSCI0084 Ferice – Plai, Situl ROSCI0200 Platoul Vaşcău.
SUS
Situl Natura 2000 ROSCI0347 Pajiştea Fegernic
Este localizat în partea de nord-vest a României, la circa 30 km nord-est de municipiului Oradea.
Situl a fost declarat în anul 2011, prin Ordinul Ministerului Mediului şi Pădurilor nr. 2387 pentru modificarea Ordinului Ministrului Mediului şi Dezvoltarii Durabile nr. 1964/2007, privind instituirea regimului de arie naturală protejată a siturilor de importanţă comunitară, ca parte integrantă a reţelei ecologice europene Natura 2000 în România.
ROSCI0347 a fost declarat sit pentru habitatul- 40A0* Tufişuri subcontinentale peri-panonice. În acelaşi timp, situl este important şi pentru habitatul Pajişti Pannonice stepice pe loess şi pentru speciile: Peucedanum carvifolia, Rosa gallica, Campanula glomerata, Teucrium chamaedrys, Acer tataricum şi Asperula cynanchica.
Situl are o suprafaţă de 280 ha, fiind localizat din punct de vedere administrativ pe teritoriul judeţului Bihor. Teritoriul sitului este repartizat astfel: comuna Spinuş 4% şi Sârbi 3%.
Pricipalele căi de acces în sit sunt reprezentate de deviaţii de interes local ale drumurilor judeţene DJ191 şi DJ767.
Coordonatele sitului sunt: E 22º 9′ 1”şi N 47º 12′ 12”. Altitudinea medie este de 171 m, cea minimă de 128 m, cea maximă de 255 m, iar din punct de vedere biogeografic aparţine regiunii continentale.
Din punct de vedere geographic, situl este amplasat în zona Dealurilor de Vest. Acestea sunt situate în partea de vest a ţării, de unde şi numele, la limita dinspre vest a Carpaţilor Occidentali, unde au forma unei borduri deluroase, cu înalţime variabilă, fragmentate pe alocuri de pătrunderile câmpiei, până în apropierea munţilor.
Aceste dealuri s-au format prin depunerea materialelor grosiere la marginea zonei montane, la sfârşitul Neozoicului. Aceste materiale au fost puternic erodate de acţiunea apelor curgătoare.
Formarea vorbeşte despre tipul unităţii de relief: este o unitate piemontană, cu înclinare dinspre zona montană spre zona de câmpie (E spre V). Altitudinile scad de la 450 m la sub 200 m, în partea de vest. Râurile au fragmentat piemontul, astfel că, aspectul actual este de dealuri prelungi, situate discontinuu. Tipul de relief fluvial este bine conturat, cu terase şi lunci largi.
Alcătuirea geologică cuprinde pietrişuri, nisipuri, intercalaţii de argile şi cărbuni inferiori (lignit, în partea nordică). Între porii rocilor s-au acumulat rezerve de hidrocarburi, exploatate în zona Barcăului.
Dealurile de Vest pătrund în spaţiul montan occidental prin depresiuni golf: pe Valea Crişului Repede, depresiunea Vad–Borod, pe Valea Crişului Negru, depresiunea Beiuş, pe Valea Crişului Alb, depresiunea Gurahonţ şi pe Valea Caraşului, depresiunea Oraviţei, Dealurile Crişanei, mărginind Apusenii, cu numeroase depresiuni golf.
Situl Pajiştea Fegernic a fost declarat ca zonă protejată care conservă cele două habitate amintite şi speciile: Peucedanum carvifolia, Rosa gallica, Campanula glomerata, Teucrium chamaedrys, Acer tataricum and Asperula cynanchica.
SUS
Situl ROSCI0291 „Coridorul Munţii Bihorului – Codru Moma” (denumit în continuare ROSCI0291)
Este situat în Regiunea 5 Vest a României, fiind localizat în proporţie de 65% pe teritoriul judeţului Arad şi de 35% pe teritoriul judeţului Bihor. Suprafaţa lui este de 7591,5 ha.
Coordonatele geografice ale sitului sunt 46°28’16’’ latitudine nordică şi 22°17’56’’ longitudine estică în punctul cel mai vestic, respectiv 46°21’29’’ latitudine nordică şi 22°33’17’’ longitudine estică, în punctul cel mai estic. Situl este situat la o altitudine medie de 557 m, altitudinea maximă fiind de 938 m, iar cea minimă de 255 m.
Situl „Coridorul Munţii Bihorului – Codru Moma” face parte din Reţeaua ecologică europeană „Natura 2000”. El este o arie protejată declarată cu scopul protejării peisajului şi a diversităţii ecologice şi culturale, pe un eşantion reprezentativ din teritoriul naţional al României şi al Munţilor Apuseni.
Situl de importanţă comunitară ROSCI0291 este reprezentat de un teritoriu care înglobează categorii de terenuri de folosinţă privată şi de stat. El nu se suprapune peste teritoriul altor arii naturale protejate de interes local sau naţional. Situl nu beneficiază de structură de administrare şi nici nu dispune de un plan de management. A fost propus ca sit SCI în luna ianuarie 2011.
Arealul posedă un peisaj cu deosebită valoare estetică, cu o mare diversitate de habitate, floră şi faună. Situl include două regiuni biogeografice – regiune continentală şi regiune alpină – şi două clase de habitat:
– N16 – păduri caducifoliate – în proporţie de 94% din suprafaţă;
– N14 – pajişti ameliorate – în proporţie de 6% din suprafaţă.
În conformitate cu Formularul standard Natura 2000, situl include habitate forestiere compacte, care joacă rol de coridor ecologic pentru carnivorele mari, tipurile de pădure principale fiind făgetele, ceretele şi gorunetele.
Această diversitate mare de habitate, floră şi faună rezultă din modul de utilizare al terenurilor de-a lungul timpului, pe teritoriul sitului fiind utilizate metodele tradiţionale de utilizare a terenului, precum şi din modul de organizare socială a comunităţilor locale, dar şi din obiceiurile specifice locului. Situl ROSCI0291 poate asigura vizitatorilor posibilităţi variate de turism şi recreere, care se integrează în modul de viaţă tradiţional al comunităţilor locale.
Situl ROSCI0291 se învecinează în nord-vest cu Situl Natura 2000 ROSCI0042 Codru Moma, în nord cu Situl Natura 2000 ROSCI0200 Platoul Vaşcău, în est cu Situl ROSCI0324 Munţii Bihor, iar în sud face trecerea spre Situl ROSCI0298 Defileul Crişului Alb (Integrarea în teritoriu a sitului – Anexa).
Situl se include, în cea mai mare parte, teritoriului Munţilor Codru-Moma, fiind amplasat în partea sud-estică a acestor munţi, mai exact în Masivul Moma.
Munţii Codru-Moma fac parte din Munţii Apuseni, fiind situaţi în partea vestică a acestora. Ei reprezintă o masă muntoasă insulară, înconjurată de depresiuni. Astfel, aceşti munţi se delimitează spre nord de Munţii Pădurea Craiului şi spre est de Munţii Bihor, prin Depresiunea Beiuş, drenată de râul Crişul Negru, iar spre sud de Munţii Zarandului prin Depresiunile Zarand şi Gurahonţ, drenate de râul Crişul Alb. În vest ei se învecinează cu Dealurile de Vest.
În arealul sitului, relieful Munţilor Moma este dezvoltat pe roci impermeabile paleozoice, cu văi mărginite de creste rotunjite. Spre limita nordică a sitului apar calcarele, care predomină pe teritoriul sitului vecin, în Platoul carstic Vaşcău, unde au creat un relief spectaculos.
SUS
Situl Natura 2000 ROSCI0267 Valea Roşie
Este localizat în partea de nord-vest a României, în partea de nord, nord-est a municipiului Oradea.
Situl a fost declarat în anul 2011, prin Ordinul Ministerului Mediului şi Pădurilor nr. 2387 prin modificarea Ordinului Ministrului Mediului şi Dezvoltării Durabile nr. 1964/2007, privind instituirea regimului de arie naturala protejata a siturilor de importanţa comunitara, ca parte integranta a reţelei ecologice europene Natura 2000 în România.
ROSCI0267 a fost declarat pentru habitatul – Păduri de fag de tip Asperulo-Fagetum (9130) foarte bine reprezentat, pentru speciile de amfibieni şi reptile şi pentru 14 specii de plante din lista roşie. Conform site-ului ANPM, secţiunea arii naturale protejate de interes naţional, Rezervaţia Naturală Fâneaţa Valea Roşie este inclusă în situl Valea Roşie (cod 2162, categorie IUCN IVb, suprafaţă 4 ha).
Situl are o suprafaţă de 819 ha, fiind localizat din punct de vedere administrativ pe teritoriul judeţului Bihor. Teritoriul sitului este repartizat din punct de vedere al suprapunerii cu teritoriul administrativ al comunelor peste care se suprapune astfel: comuna Ineu 1%, Oradea<1%, Oşorhei <1%, Paleu 16%. Principala cale de acces în sit este strada Gheorghe Doja, stradă care, de altfel, mărgineşte situl în partea de est, sud-est şi sud-vest. Coordonatele sitului sunt: E 22º 0′ 54” şi N 47º 5′ 8”. Altitudinea medie este de 226 m, cea minimă de 158 m, cea maximă de 291 m, iar din punct de vedere biogeografic aparţine regiunii continentale. Zona sitului este amplasată între dealurile care despart şi unifică într-un armonios mod Câmpia Crişanei şi terminaţiile cu aspect deluros ale Munţilor Apuseni-Dealurile de Vest, dealuri din care fac parte şi Dealurile Oradiei. Dealurile de Vest, denumite uneori şi dealurile Banato-Crişene, reprezintă o bordură deluroasă între Carpaţii Occidentali şi Câmpia de Vest, sub forma unui plan de racord cu o înclinare relativ redusă. Ca geneză, Dealurile de Vest sunt foste câmpii de acumulare litorală din timpul Pliocenului, continuate pe uscat cu acumulări continentale de tip piemontan. Odată cu ridicarea Carpaţilor Occidentali şi sedimentarea Mării Pannonice, sedimentele s-au format în câmpii “înalte”, iar apoi “dealuri”.
Limita spre vest a acestora o constituie Câmpia de Vest, trecerea făcându-se pe alocuri foarte încet, aproape impercetibil. Structura Dealurilor de Vest este monoclinală, înclinînd uşor de la est la vest. Ca forme genetice de relief, Dealurile de Vest cuprind suprafeţe piemontane, glacisuri, măguri, văile terasate ale râurilor principale. Altitudinea medie a Dealurilor Oradiei este cuprinsă între 140 şi 283 m, la contactul cu câmpia coborând la 100-120 m, iar la contactul cu muntele urcând la 400 m şi, uneori, puţin mai mult (450-500 m). Din punct de vedere geologic, zona aparţine structurii geologice majore depresionare a Câmpiei Panonice, în care succesiunea geologică este dată de complexul argilelor şi nisipurilor pannoniene de culoare cenuşiu-vineţie, peste care se dispun discordant formaţiuni recente, nisipuri şi pietrişuri de terasă, formaţiuni aluvionare argiloase-nisipoase, de vârstă pleistocen-holocene, identificate şi în lucrările executate.
Acvifere apar în partea superioară a formaţiunilor de vârstă pliocenă, până la cca 150-200 m adâncime. În straturile mai profunde se întâlnesc formaţiuni de marne calcaroase şi gresii de vârstă miocenă, iar de la 1050-1100 m se întâlnesc în formaţiunile calcaroase de vârstă mezozoică. Situl Valea Roşie a fost declarat ca zonă protejată care conservă habitate favorabile pentru amfibieni şi reptile: Triturus cristatus, Bombina variegata, Bombina bombina. Referitor la populaţiile de amfibieni pentru care a fost declarat situl, conform datelor prezentate în Formularul standard, nu se dispune de date privind mărimea populaţiei. Pentru fiecare dintre cele patru specii, în formular se menţionează doar că specia este prezentă (P).
SUS
Situl ROSCI0084 Ferice – Plai (denumit în continuare ROSCI0084)
Are 1.997 ha şi este situat în Regiunea de Nord Vest a României, fiind localizat în proporţie de 100% pe teritoriul judeţului Bihor, Comuna Bunteşti, Sat Ferice, sat situat în Dealurile Beiuşului, la aproximativ 80 km Sud – Est de municipiul Oradea şi la 20 km de Beiuş. Situl Natura 2000 „Ferice – Plai” este o arie protejată declarată cu scopul protejării peisajului şi a diversităţii ecologice şi culturale.
Cordonatele geografice ale sitului sunt:
– Suprafaţa 1997 ha
– Altitudinea medie este de 731m, maximă 1206m şi minimă 389m.
Situl este situat în Munţii Bihor, ce aparţin lanţului Munţilor Apuseni, iar teritoriul lui se suprapune cu teritoriul a două arii naturale protejate:
– Ferice Plai şi Hoanca – categoria III IUCN, monument al naturii;
– Vârful Cârligaţi – rezervaţie botanică cu flori endemice dacice cu oişe (Anemone narcissiflora).
Situl a fost confirmat ca SCI în luna decembrie 2008, pentru habitatul păduri de fag de tip Asperulo-Fagetum (cod 9130) bine reprezentat, pentru speciile de mamifere Rinolophus ferrumequinum (cod 1304), neizolat, cu arie de răspândire (C), bine conservat (B) şi pentru speciile de amfibieni şi reptile enumerate în anexa II a Directivei Consiliului 92/43/CEE.
Speciile importante de floră şi faună sunt reprezentate de un număr de 7 specii care constituie specii din lista roşie şi endemic, constituind rezervaţie botanică cu flori endemice, dacice, cu oişe – Anemone narcissiflora. (Anexa – Formularul standard ROSCI0084 ).
ROSCI0084 este un teritoriu care înglobează: categorii de terenuri de folosinţă privată, de stat, arii naturale protejate de interes comunitar. Situl prezintă importanţă în special datorită speciilor de floră, inclusiv cele menţionate la alte specii – care constituie specii din lista roşie şi endemice, şi specii de amfibieni şi reptile. Situl nu a beneficiat pe întreg de o formă de administrare, doar unele componente ale acestuia (rezervaţii naturale, rezervaţie botanică cu flori endemice dacice cu oişe – Anemone narcissiflora.)
După cum s-a precizat mai sus, situl este amplasat pe teritoriul Munţilor Bihor), în partea Nord-Vestică a acestora (aproape de limita lor cu Munţii Vlădeasa) (Anexa – Harta Sitului ROSCI0084). Aceştia se găsesc în partea central – vestică a Munţilor Apuseni şi se învecinează în partea de Nord-Vest cu Munţii Pădurea Craiului, în Nord şi Nord-Est cu Munţii Vlădeasa, la Est cu Munţii Muntele Mare, la Sud cu Muntele Găina, iar în Vest cu Munţii Codru-Moma şi Depresiunea Beiuş.
Din punct de vedere geologic, partea Nordică a Munţilor Bihor se compune din roci cristaline. În relieful Munţilor Bihor, apele au disecat creste regulate, puternice, cu versanţi abrupţi. În timpul erei terţiare, Masivul Bihor-Vlădeasa a fost retezat de eroziune, apele creând o întinsă platformă, care s-a păstrat, ca fragmente pe culmile cele mai înalte. Ca urmare, creasta principală a masivului şi câteva creste secundare prezintă întinse platouri, aproape orizontale sau slab vălurite, uşor de parcurs. Aşa este, de exemplu, Platoul Cârligaţi, ce se suprapune sitului, având ca vârf de maximă altitudine Vârful Cârligaţi (1694 m).
Clima Masivului Bihor – Vlădeasa este tipică de munte, rece şi umedă pe culmile înalte, cu atenuare treptată spre poale. Temperatura medie este de 2ºC. Nebulozitatea creşte o dată cu altitudinea si, în mod corespunzător, precipitaţiile care în general sunt abundente din cauza vântului dominant de vest, care vine încărcat cu vapori de apă şi care ating cantităţi de 1400 mm, specifice munţilor ce depăşesc 2000 m altitudine.
Pe traseele din Masivul Bihor – Vlădeasa, repartiţia izvoarelor în funcţie de substratul geologic şi de relief este neuniformă. În zonele necarstice, pe traseele de creastă, izvoarele sunt destul de rare (de ex. creasta Masivului Vlădeasa sau a Bihariei), de aceea aprovizionarea cu apă trebuie facută înainte de a se ajunge în zona înaltă. Există, totuşi, şi izvoare de altitudine, ca de exemplu Fântâna Rece de sub vârful Cârligaţi.
În lungul traseelor de pe vale, apa nu constituie o problemă, căci, în afara râurilor respective sunt numeroase izvoare şi ape afluente. Pe astfel de trasee nu s-au indicat posibilitaţile de aprovizionare cu apă.
Referitor la tipurile de habitate din situl Ferice Plai, conform Formularului standard N 2000 este menţionat codul 9130 pentru păduri de fag de tip Asperulo-Fagetum, cu o reprezentaţie bună şi o stare globală de conservare bună.
Caracteristicile generale ale sitului Ferice Plai sunt reprezentate de 2 clase de habitat şi anume clasa de habitat cu codul N09 pajişti uscate, stepe cu o pondere de 3% şi clasa de habitat N16 păduri caducifoliate, cu o pondere de 97%. Alte caracteristici ale sitului sunt cele care aparţin celor două arii protejate cu care se suprapune situl Feriec Plai, şi anume aria protejată Ferice Plai şi Hoanca, având fâneţe piemontane nealterate, cu sălaşuri tradiţionale în perioada cositului şi Vârful Cârligaţi, rezervaţie botanică cu flori endemic, dacice şi oişe – Anemone narcissiflora.
Situl Ferice Plai a fost declarat ca o zonă protejată ce conservă habitate favorabile pentru specii de mamifere, amfibieni şi reptile, enumerate în anexa II a Directivei Consiliului 92/43/CEE.
SUS
Situl ROSCI0200 Platoul Vaşcău
Este localizat în Munţii Codru-Moma, la altitudini cuprinse între 331 m şi 892 m.
Substratul litologic solubil, alcătuit din calcare şi dolomite, reprezintă factorul static, asupra căruia se acţionează, în vreme ce hidrografia (apa, sub diferitele ei forme de agregare şi organizare) se constituie în elementul dinamic, care acţionează. Calcarele din Platoul Vaşcăului aparţin triasicului mediu şi superior. Zona de est şi centrală a platoului se dezvoltă pe un calcar masiv, puternic cristalizat, cu intercalaţii de dolomite, aparţinând Pânzei de Vaşcău.
O categorie aparte de fenomene carstice din Platoul Vaşcăului sunt dolinele cu vatra plată, care adăpostesc frecvent acumulări de apă, care în zonă sunt denumite ,,tăuri’’ (figura 1). Ele rezultă prin colmatarea accentuată cu materiale reziduale provenite din eroziunea versanţilor. În funcţie de grosimea depozitelor şi de compoziţia lor (mineralele argiloase constituindu-se într-un strat impermeabil tipic), bălţile astfel formate vor avea o durată mai scurtă sau mai lungă.
Peşterile de pasaj interfluvial sunt bine reprezentate în Paltoul Vaşcăului, cel mai concludent exemplu fiind Peştera Câmpenească.
Avenele de prăbuşire sunt localizate în planul vertical al sistemelor endocarstice majore de drenaj, cum este Avenul Boiu din Platoul Vaşcău.
Culoarul depresionar al Văii Ţarinii (Platoul Vaşcău) s-a dezvoltat în partea central-estică a platoului menţionat, de-a lungul văii cu acelaşi nume. Are o orientare sud-est/nord-vest, urmând cu fidelitate orientarea liniilor de falie din zonă. Între cotul brusc al Văii Ţarinii, care-i schimbă radical direcţia, de la vest-est spre sud-nord, şi Ponorul Peşterii Câmpenească, culoarul are o lungime de circa 10 km şi o lăţime cuprinsă între 400-1000 m. Altitudinea vetrei depresionare coboară abia sesizabil spre nord, spre treapta de la Câmp, unde prezintă cota cea mai coborâtă (415 m).
Valea Ţarinii, cu izvoarele pe necarstificabil intră în perimetrul calcaros printr-un curs suprateran şi nu prin izvoare sau izbucuri. Ponorul Peşterii Câmpenească poate drena întregul debit, chiar şi la valori crescute, deci inundaţiile specifice ploilor nu apar.
La limitele Platoului Vaşcău există izbucul de la Călugări, vestit pe vremuri pentru dubla sa intermitenţă. Probabil din cauza adâncirii căilor de drenaj subteran mecanismul dublei intermitenţe s-a dereglat, şi astăzi asistăm la o simplă intermitenţă, cu o curgere a apei de circa 3-5 minute, separate de intervale fără scurgeri de 15-40 minute, în funcţie de precipitaţii. Izbucul este străjuit de o pitorească mănăstire, loc de pelerinaj pentru credincioşii din zonă.
Tipuri de habitate prezente în sit:
8310 Peşteri în care accesul publicului este interzis
91V0 Păduri dacice de fag (Symphyto-Fagion)
9150 Păduri medio-europene de fag din Cephalanthero-Fagion
Specii de mamifere enumerate în anexa II a Directivei Consiliului 92/43/CEE:
– 1324 Myotis myotis
– 1304 Rhinolophus hipposideros
– 1310 Miniopterus schreibersi
Specii de amfibieni şi reptile enumerate în anexa II a Directivei Consiliului 92/43/CEE
– 1166 Titurus cristatus
– 1193 Bombina variegata
– 4008 Triturus vulgaris ampelensis
Alte specii importante de floră şi faună:
– Rana ridibunda
– Felis silvestris
Situl se evidenţiază prin suprafaţa ocupată de habitatatele prioritare 91V0 Păduri dacice de fag (Symphyto-Fagion), 9150 Păduri medio-europene de fag din Cephalanthero-Fagion, care ocupă 30% şi prin structura naturală foarte bine conservată reprezentată prin:
– diversitatea mare de vârste şi dimensiuni,
– alternanţa între pădure închegată şi rarişte,
– prezenţa regenerării naturale a fagului (există tendinţa de extindere a speciei în zonele învecinate – păşuni),
– diversitatea şi starea bună de conservare a păturii erbacee.
Pentru porţiunea inclusă în fond forestier şi amenajamente silvice, arboretelor din sit li s-a atribuit funcţia de producţie şi protecţie, acestea fiind sistematic parcurse cu lucrări de exploatare a masei lemnoase.
SUS
{:}{:en}
NATURA 2000 SITES AND PROJECT PROTECTED NATURAL AREAS
Project activities cover the following Natura 2000 sites and protected areas:
In the Museum of Cris County, Bihor County Council subordinate institution:
Natura 2000 site and Nature Reserve Betfia Hill Place fossil Şomleului, Natura 2000 site Lake Creek Nature Reserve stains and blemishes and Reserve Natura 2000 site and limestone tortoniene from Tăşad.
Natura 2000 site Betfia and Natural Reservation Locul fosilifer (Fossil site), on Şomleului Hill
Betfia site and Natural Reservation Locul fosilifer from Şomleului Hill is located at about 9 km SE of Oradea, near the Betfia village, Com. Sânmartin, Bihor County. The reservation can be reached from Oradea by route E 79 until 1 Mai Balneum and from there through the village road that crosses the Haieu village until the Betfia village. Locul fosilifer (Fossil site) is located at about 300 m from the edge of the village, on the south-western slope of Şomleu Hill, near Betfia Avenal, known locally under the name of Hudra Bradii, geographic data location of the reserve being 22 ° 1 ’19’ east longitude and 46 ° 58 ’94 ” northern latitude, with an area of 0.40 ha. Betfia site has an area of 1748 ha and overlaps with the reservation, geographical location data being 22 ° 01 ’41 ” eastern longitude and 46 ° 58′ 30″ northern latitude, representing a particular importance for bat species, amphibians and reptiles.
UP
Natura 2000 site Peţea Lake and Natural Reserve Peţea Creek
Peţea Lake site and Peţea Creek Natural Reservation is located in Banat and Criş Plain, in 1 Mai Balneum 1 Mai, Sânmartin-Rontău village, at about 9 km from Oradea, Bihor County. Peţea Creek has its origins in the „Ochiul Ţiganului” spring clogged today, followed by „Ochiul Pompei” (captured and poorly functional) and „Ochiul Mare”, who took the appearance of a small lake, which remains the main natural source who debits today, the rest of springs being practically extinct. Its geographical location data are 24° 00 ’04 „east longitude, 21″ 59′ 01 ” west longitude, 46 ° 59 05 ‘ north latitude and 46 ° 59 04′ south latitude and covers an 4 hectares area. The Peţea Lake site has 49 ha and overlaps with Peţea Creek Natural Reservation, witch is located geographical at 21° 58 ’39 „east longitude and 47 ° 0’ 38” north latitude and represents the only natural thermal ecosystem in Romania.
UP
Reserve Natura 2000 site and Calcarelor Tortoniene Tăşad Reservation
Tăşad site and Calcarelor Tortoniene Natural Reservasion (a limestone reservation) from Tăşad is located on Crişanei Hills, Drăgeşti village, Tăşad locality in Bihor County, at 22 km from Oradea and 12 km from Băile Felix. The access to the reservation is made on national road 79 Oradea Beiuş. It is bordered by Tăşad locality at west, Poiana Tăşad at north, Bucuroaia at east and Drăgeşti / Stracos at south and covers an 0.40 ha area. The access can be made also from european road 60 Oradea – Cluj, from Oşorhei town on county road 767E, to Poiana Tăşad by Copăcel. Geographical location data are 22° 05 ’02 ” east longitude and 46 ° 57′ 01″ north latitude. Tăşad site has an area of 1557 ha and overlaps with Calcarele Tortoniene Reservation from Tăşad, geographical location data of Natura 2000 site Tăşad being 22° 8 ’10 „east longitude and 46 ° 55′ 55” north latitude.
– In custody of Bihor County Council: Natura 2000 site ROSCI0347 Pajiştea Fegernic, ROSCI0291 Site „Coridorul Munţii Bihorului – Codru Moma” Natura 2000 ROSCI0267 Site Valea Roşie, ROSCI0084 Site Ferice – Plai, Platoul Vaşcău ROSCI0200 Site.
UP
Natura 2000 site ROSCI0347 Pajiştea Fegernic
It is located in north-west of Romania, at about 30 km north- east of Oradea City.
The site was declared in 2011, by Ministry of Environment and Forests order no. 2387, amending the Minister for Environment and Sustainable Development Order nr. 1964/2007, regarding creation of protected area of Community importance sites, as part of the European ecological network Natura 2000, in Romania.
ROSCI0347 Site was declared site thanks to habitat – 40A0 Bushes peri-pannonian subcontinent. At the same time, the site is also important for the Pajişti Pannonice steppic loess habitat and for the species: Peucedanum carvifolia, Rosa Gallica, Campanula glomerata, Teucrium chamaedrys, Acer tataricum and Asperula cynanchica. The site has an area of 280 ha, being administratively located in Bihor County. The site territory is located as follows: commune Spinuş 4% and 3% – Sârbi.
The main access roads to the site are the deviations of local interest County Road 191 and 767.
Site coordinates are: E 22° 9 ‘1 „and N 47º 12’ 12”. The average altitude is 171 meters, from minimum 128 meters to maximum 255 m and from the bio-geographic point of view, belong to the continental region. The site is geographically located in the West Hills area. They are located in the western part of the country, hence the name, at the western limit of the Western Carpathians, where they form a hilly rim, with variable height, sometimes fragmented by the entrance of the plain, up near the mountains.
These hills were formed by deposition of coarse material from the edge of the mountain at the end of Neozoic. These materials have been powerful eroded by flowing water action.
The composition talks about the type of relief unit: is a unit from the mountain foothills tilt toward the lowlands (E to V). Elevations decreases from 450 m to 200 m in the west side. The rivers had fragmented the mountain so the current layout is prolonged hills, located discontinuously. River type of relief is well contoured with terraces and wide meadows.
Geological structure contains gravels, sands, clay and lower coal intercalations (lignite, to the north side). Between the rock pores it has been accumulated hydrocarbons reserves, exploited in Barcău area. Dealurile de Vest (Western Hills) enter at the occidental mountain area through golf depressions: Crişul Repede Valley, Vad-Bod depression, on the Crişul Negru Valley, Beiuş Depression, to Crişul Alb Valley, Gurahonţ Depression and Caraşului Valley, Oraviţa Depression, Crişana Hills, bordering Apuseni Mountains with numerous golf depressions.
Pajişstea Fegernic Site was declared a protected area which preserves the two habitats and species mentioned: Peucedanum carvifolia, Rosa Gallica, Campanula glomerata, Teucrium chamaedrys, Acer tataricum and Asperula cynanchica.
UP
The ROSCI0291 Site „Coridorul Munţii Bihorului – Codru Moma” (hereinafter referred to as ROSCI0291)
It is located in Region 5 West of Romania, being located in 65% on Arad County territory and 35% on Bihor County Territory. Its surface has 7591.5 ha.
The geographical coordinates of site are 46° 28’16 north latitude and 22° 17’56” east longitude into the western point, respectively 46° 21’29’ ‘N, 22° 33’17” east in the most eastern point. The site is located at an altitude of 557 m, maximum altitude being 938 m and minimum is 255 m.
The site „CoridorulMunţii Bihorului – Codru Moma” is part of the European ecological network „Natura 2000”. It is a declared protected area, in order to protect the landscape, ecological and cultural diversity, on a representative sample from the national territory of Romania and the Apuseni Mountains. ROSCI0291 site is one of European Community importance and it is a territory that includes land categories of private and state use. It does not overlap above other protected areas of local or national interest. The site does not benefit from the management structure nor has a management plan. It was proposed as SCI site in January, of the 2011 year.
The area has a landscape with great aesthetic value, with a great habitats diversity, flora and fauna. The site includes two bio-geographical regions – continental region and a alpine region – and two habitat classes:
– N16 – deciduous forests – in 94% of the surface;
– N14 – improved grassland – a rate of 6% from the surface.
According to the standard form, Natura 2000 site includes compact forest habitats, which are used as an ecological corridor for large carnivores, the main types of forest here being beech, oak and pine forests.
This great diversity of habitats, flora and fauna is a result from the way of land using over time, on the site territory being used traditional method of land use, but also social organization way of local communities, and traditional customs of the place ROSCI0291 Site can provide a various opportunities for visitors in tourism and recreation, which integrates the traditional way of life of local communities. The ROSCI0291 Site bordered to the northwest with Natura 2000 Codru Moma site ROSCI0042, at north with Natura 2000 Vaşcău Plateau site ROSCI0200 and at east with ROSCI0324 Site Bihor Mountains and in the south makes the transition to the ROSCI0298 Crişul Alb Defile Site (Integration with territory Site – Annex).
The site is included mostly, in Codru Moma mountains territory, located in the southeastern part of these mountains, specifically in Moma Mountain.
Codru-Moma Mountains are part of the Apuseni Mountains, being located in the west part of them. They represent a island mountainous mass, surrounded by depressions. These mountains are delimited at north by Pădurea Craiului Mountains and at east by Bihor Mountains trough Beiuş Depression, drained by Crişul Negru River and at south by Zarand Mountains, trough Zarand and Gurahonţ Depressions, drained by the Crişul Alb River. At west it is bordered by Dealurile de Vest (West Hills).
In the site area, the Moma Mountains relief is developed of impermeable Paleozoic rocks, with valleys bordered by rounded mountain crests. Towards the northern boundary of the site appears limestone, prevailing on the neighboring territory of the site, in Vaşcău Karst Plateau, where they created a spectacular relief.
UP
Valea Roşie Natura 2000 site ROSCI0267
It is located in the north-west of Romania, in the north, north-east of Oradea City.
The site was declared in 2011 by order of the Ministry of Environment and Forests no. 2387, amending the Order of the Minister for Environment and Sustainable Development no.1964/2007, regarding the creation of the protected area of sites of Community importance, as part of the European ecological network Natura 2000, in Romania.
ROSCI0267 was declared habitat – Beech forests type Asperulo-Fagetum (9130), very well represented for amphibian and reptile species and 14 plant species from the red list. According to the website section NEPA protected areas of national interest Fâneaţa Valea Roşie Natural Reservation is included in the Valea Roşie Site (code 2162, IUCN category IVb, Area 4 ha).
The site has an area of 819 ha, being located administratively in Bihor County. The site territory is distributed in terms of overlap with the administrative territory of municipality overlapped, as follows: Ineu 1%, Oradea <1% Oşorhei <1% Paleu 16%. The main way to access the site is Gheorghe Doja street, witch also borders the site to the east part, southeast and southwest. Site coordinates are: E 22° 0 ’54’ ‘and N 47º 5’ 8 ”. The average altitude is 226 m, from minimum158 m to maximum 291 m and, by bio-geographic point of view, it belongs to continental region. The site area area is located between the hills that separate and unify in a harmonious way Crişana Plain and the hilly endings of the Apuseni Mountains – Dealurile de Vest (Western Hills), hills that are part of Oradea Hills. Dealurile de Vest (Western Hills), sometimes referred as Banato-Crişene Hills represents a hill border between Western Carpathians and The West Plain, as a joint plan with a relatively low inclination. Like Genesis, Dealurile de Vest (Western Hills) are former coastal plains of continental piedmontal accumulation, continued onshore with continental accumulation of piedmont type. With the lifting of Western Carpathians and Pannonian Sea sedimentation, sediments were formed in the „high” plains and, then, „hills”.
Their western limit is the Western Plain, transition being made very slowly, almost imperceptible. Western Hills structure is monoclinic, slightly inclined from east to west. As genetic forms of relief, Western Hills include piedmont areas, aprons, knolls, terraced valleys of the main rivers. The average altitude of Oradea Hills is between 140 and 283 m, in contact with the plain descending to 100-120 m, and in contact with mountain rising up to 400 m and sometimes a little more (450-500 m). From geological point of view, the area belongs to the geological structure of major depression Pannonian Plain, in witch the geological sequence is given by the complex clays and sands pannonian – gray purple over which are set recent sand discordant formations, sand, terrace gravel, alluvial formations of clay-loam, Pleistocene-Holocene age, identified in the performed work.
Water-bearing formations appear in the upper part of the Pliocene age, up to about 150-200 meters deep. In the deeper layers of marl limestone formations we meet calcareous marl and sandstones of the Miocene age, and from 1050-1100 m we meet them in the limestone formations of Mesozoic age. Valea Roşie (Red Valley) site was declared a protected area which preserves favorable habitats for amphibians and reptiles: Triturus cristatus, Bombina variegata, Bombina bombina. There are not information about the population size of amphibians for which was declared a site, as shown in standard form,. For each of the four species is mentioned only that the species is present, in the form (P).
UP
ROSCI0084 site Ferice – Plai (hereinafter referred to as ROSCI0084)
It has 1,997 hectares and is located in the North West of Romania, in proportion of 100% on Bihor County, Buntesti Village, Ferice village is located in the Beiuş hills, at about 80 km south – east of Oradea City and at 20 km from Beiuş. Natura 2000 site „Ferice – Plai” is declared a protected area, in order to protect the landscape, ecological and cultural diversity.
Geographical Cordonatele site are:
– 1997 ha area
– The average altitude is 731m, from maximum 1206 m to minimum 389 m.
The site is located in Bihor Mountains, which belong to the Apuseni Mountains chain and its territory overlaps the territory of two protected areas:
– Ferice Plai and Hoanca – III IUCN category, natural monument;
– Cârligaţi Peak- Botanical Reservation with dacian endemic flower with oişe (Anemone narcissiflora).
The site was confirmed as SCI in December 2008 for beech forests habitat of Asperulo-Fagetum type (code 9130) well represented in mammal species Rinolophus ferrumequinum (code 1304), bare, with distribution area (C), well preserved (B) and for amphibians and reptiles species listed in Annex II to 92/43 / EEC Directive. The average altitude is 731m, 1206m maximum and 389 m minimum. The important species of flora and fauna are represented by a 7 number of species from the red list and endemic, constituting a botanical reservation with endemic flowers, Dacian with oişe – Anemone narcissiflora. (Annex – ROSCI0084 standard form).
ROSCI0084 is a territory which includes: land categories of private and state use, protected natural areas of community interest. The site is especially important due to the flora, including those referred to other species – which are red list species and endemic species of amphibians and reptiles. The site has not benefited of a global administration form, only some components (natural reserves, botanical reservation with endemic flower Dacian with oişe – Anemone narcissiflora.)
As it was noted above, the site is located on the Bihor Mountains territory) in the northwestern part of it (near their limit to Vlădeasa Mountains) (Annex – Site Map ROSCI0084). They are in the central – west of the Apuseni Mountains and is bordered to the northwest to Pădurea Craiului Mountains, in the North and Northeast to Vlădeasa Mountains, in the East with Muntele Mare Mountain, in South with Găina Mountains and at West with Codru -Moma Mountains and Beiuş Depression.
From geological point of view, the northern part of Bihor Mountains is composed from crystalline rocks. In Bihor Mountains relief waters dissected regular increases, strong, with steep slopes. During the Tertiary Era, Bihor-Vlădeasa Mountain was cut by erosion, and water created a large platform, that preserved fragments from the highest peaks. As a result, the main ridge of the mountain and a few large increases plates side shows, presents nearly horizontal or slightly wavy, easy to pass. So is, for example Cârligaţi Plateau, which overlaps to the Site having as maximum altitude Cârligaţi Top (1694m).
The Climate of Bihor – Vladeasa Mountain is typical mountain cold and wet on the high peaks, gradually fading toward the hem. The average temperature is 2ºC. Cloud increases with altitude and adequate rainfall are generally abundant due west prevailing wind witch comes loaded with water vapors and reach at 1400 mm quantities, specific for the mountains that exceed 2,000 meters altitude.
On Bihor – Vladeasa Mountain trail, distribution of water sources is uneven, depending on the geologic structure and relief. In neocarstic areas, on ridge trails, springs are rare (eg. Vlădeasa or Biharia Rigde), so water supplies should be made before reaching the high. However, there are sources of altitude like cold fountain under the tip of the hook.
Along the valley routes, water supplies are not a problem, because outside these rivers have numerous springs and tributary waters. On such routes are not shown possibilities of water supply.
Regarding habitat types from Ferice Plai Site according to N2000 standard Form is stated the 9130 code for beech forests of Asperulo-Fagetum type, with a good representation and good conservation status overall.
The general characteristics of the Ferice Plai Site are the two habitat classes and certain class of dry grassland habitat with the N09 code, steppes with a share of 3% and N16 habitat class of deciduous forests with a share of 97%. Other features of the site are those that belong to the two protected areas with overlapping to the Ferice Plai Site as namely as Ferice Plai and Hoanca protected area, with piedmont unaltered meadows, with traditional piedmontan abodes and Cârligaţi Peak, botanical reservation with endemic dacian flower and oişe – Anemone narcissiflora.
Ferice Plai site was declared a protected area which preserves favorable habitats for mammals, amphibians and reptiles listed in 92/43 / EEC Directive, Annex II.
UP
ROSCI0200 site Plateau Vaşcău
It is located in Codru-Moma Mountains, at altitudes between 331 m and 892 m.
The lithologic soluble substrate, composed from limestone and dolomite, is a static factor, acted upon, while hydrography (water, on in its various forms of aggregation and organization) constitute the dynamic element that acts. The limestone from Vaşcău Plateau belongs to the medium and upper triassic. The eastern and central plateau area is developing on a massive chalk scale, highly crystalline, with dolomite intercalations, belonging to Pânza de Vaşcău. A special category of plateau karst events from Vaşcău Plateau are sinkholes with earth flat, that frequently harboring water reservoirs, which are called ,,tăuri”(Figure 1). They result from increased clogging with waste material from erosion slopes. Depending on the thickness and composition of deposits (clay minerals constituting itself into a typical waterproof layer), the formed ponds will lase a shorter or longer period of time.
Interfluves passage caves are well represented in Vaşcău Plateau, the most famous example being Câmpeneasca Cave. The potholes are located in the plane crash of major drainage systems endokarstic such as Avenul Boiu from Vaşcău Plateau.
The depression corridor of Ţarinii Valley (Vaşcău Plateau) was developed in central-eastern of the mentioned plateau along the valley with the same name. It has a southeast / northwest orientation, faithfully following the fault lines from the area. Between the suddenly elbow of Ţarina Valley, which radically changes its direction from east – west to south-north and the Câmpeneasca Cave slope, the corridor has about 10 km height and a 400-1000 m width. The altitude of depression hearth descends barely perceptible through north to step out of the field gear, where it has the lowest step (415 m).
Ţarinii Valley, with its springs enter in the limestone perimeter through a over ground course and not through springs or geysers. Câmpeneasca Cave slope can drain the entire flow, even at elevated level, so specific flooding rains do not occur.
At the limit of Vaşcău Plateau is the Călugări Burn, once famous for its dual flash. Probably due to the growing underground drainage the pathways of double intermittent was disturbed and today we are witnessing to a simple drain, with a water flow of about 3-5 minutes, separated by intervals of 15-40 minutes without leakage, depending on rainfall. The spring is surrounded by a picturesque monastery, pilgrimage place for believers in the area.
Habitat types present on the site:
8310 Caves where public access is prohibited
91V0 Dacian Beech forests (Symphyto-Fagion)
9150 Medio-European Beech Forests of Cephalanthero-Fagion
Mammalian species listed in Annex II to 92/43 / EEC Directive:
– Myotis myotis 1324
– 1304 Rhinolophus hipposideros
– 1310 Miniopterus schreibersi
Amphibian and reptile species listed in Annex II to Directive 92/43 / EEC
– 1166 Titurus cristatus- 1193 Bombina variegata
– 4008 Triturus vulgaris ampelensis
Other important species of flora and fauna:
– Rana ridibunda
– Felis silvestris
The site stand out by the area occupied by habitats 91V0 Dacian Beech forests (Symphyto-Fagion) 9150 Medio-European Forest Beech Cephalanthero-Fagion, occupying 30% and well preserved natural structure represented by:
– Greater diversity of ages and sizes,
– Alternation of forest and glade cohesive,
– The presence of beech natural regeneration (There is a tendency for expansion of the species tend surrounding areas – meadows)
– The diversity and good conservation status of herbaceous blanket.
For the portion included in the forest fund and forest stands, for site trees was assigned the function of production and protection, these being systematically covered with exploitation works of the timber.
UP
{:}{:hu}
A PROJEKTHEZ TARTOZÓ NATURA 2000 TERMÉSZETI TERÜLETEK ÉS A VÉDETT TERMÉSZETI TERÜLETEK
A projekt tevékenységei az alábbi Natura 2000 természeti területekre és védett természeti területekre vonatkoznak:
A Bihar Megyei Tanácsnak alárendelt Körösvidék Múzeum felügyelete alatt:
Betfia Natura 2000 természeti terület és a Somló hegyen található fosszilis maradványok természeti rezervátum, Pece tó Natura 2000 természeti terület és a Pece patak természeti rezervátum, Tasádfői Natura 2000 természeti terület és a Tasádfői tortonai cseppkőképződmények rezervátum
Betfia Natura 2000 terület és a Somló hegyen található fosszilis maradványok természeti rezervátum
A Betfia Natura 2000 természeti terület és a Somló hegyen [Dealul Şomleului] található fosszilis maradványok természeti rezervátum Nagyváradtól dél-keletre mintegy 9 km-re található, Betfia falu mellett, Váradszentmárton [Sânmartin] községben, Bihar megyében található. A rezervátum megközelíthető Nagyváradtól, az E79-es úton Püspökfürdőig [Băile 1 Mai], innen pedig a Hájó [Haieu] községen áthaladó községi úton lehet Betfia faluba érni. A fosszilis maradványok helye a falu szélétől mintegy 300 méterre található, a Somló hegy dél-nyugati oldalán, a Betfia zsomboly közelében, amely a helyiek körében a „Hudra Bradii” néven ismert. A rezervátum földrajzi behatárolása: 22°1’19” keleti hosszúságon és 46° 58′ 94″ északi szélességen található, alapterülete 0,40 hektár. A Betfia terület mérete 1748 ha, és magába foglalja a rezervátumot, földrajzi behatárolása: 22° 01′ 41″ keleti hosszúság és 46° 58′ 30″ északi szélesség. A terület kiemelt fontosságú az itt élő denevér-, kétéltű- és hüllőfajok számára.
FEL
Pece tó Natura 2000 terület és a Pece patak természeti rezervátum
A Pece tó [Lacul Peţea] Natura 2000 természeti terület és a Pece patak [Pârâul Peţea] természeti rezervátum a Bánsági és a Körösök síkságon [Câmpia Banatului şi Crişurilor] fekszenek, Püspökfürdő [Băile 1 Mai] üdülőhelyen, Váradszentmárton [Sânmartin] községben, Rontó [Rontău] faluban, 9 km-re Nagyváradtól, Bihar megyében. A Pece patak a Cigány-forrásból [Ochiul Ţiganului] ered, ami mára már eltömődött, ezt követi a Pompei-forrás [Ochiul Pompei] (ezt befogták és gyengén működik), majd pedig a Nagy-forrás [Ochiul Mare], amely kis tónak néz ki, ez lévén a fő forrás, amelynek még van vízhozama, a többi forrás gyakorlatilag kiszáradt. A földrajzi behatárolás adatai: 24° 00′ 04″ keleti hosszúság, 21″ 59′ 01″ nyugati hosszúság, 46° 59 05 északi szélesség, 46° 59 04″ déli szélesség, alapterülete pedig 4 hektár. A Pece tavi terület 49 hektáros, és magában foglalja a Pece patak természeti rezervátumot, amelynek a földrajzi behatárolása a következő: 21° 58′ 39″ keleti hosszúság és 47° 0′ 38″ északi szélesség, és Romániában az egyetlen természetes hévízi ökoszisztéma.
FEL
Tasádfői Natura 2000 terület és a Tasádfői tortonai cseppkőképződmények rezervátum
A Tasádfői [Tăşad] Natura 2000 természeti terület és a Tasádfői cseppkőképződmények rezervátum a Körösvidéki dombokon [Dealurile Crişanei] található, Drágcséke [Drăgeşti] községben, Tasádfő faluban, Bihar megyében, 22 km-re Nagyváradtól és 12 km-re Félixfürdőtől [Băile Felix]. A rezervátum a DN79-es országúton, Nagyváradtól Belényes [Beiuş] irányba közelíthető meg. Nyugaton Tasádfő, északon Kopácsmező [Poiana Tăşad], keleten Bokorvány [Bucuroaia], délen pedig Drágcséke és Isztrákos [Stracoş] települések határolják, alapterülete 0,40 hektár. Megközelíthető még a Nagyváradot Kolozsvárral összekötő E60-as útról is, Fugyivásárhely [Oşorhei] településnél letérve a DJ767E megyei útra Kopácsmező felé, Kiskopács [Copăcel] településen keresztül. A földrajzi behatárolási adatok: 22° 05′ 02″ keleti hosszúság és 46° 57′ 01″ északi szélesség. A Tasádfői terület mérete 1557 hektár, és magában foglalja a Tasádfői tortonai cseppkőképződmények rezervátumot. A Tasádfői Natura 2000 természeti terület földrajzi behatárolási adatai: 22° 8′ 10″ keleti hosszúság és 46° 55′ 55″ északi szélesség.
– A Bihar Megyei Tanács felügyelete alatt: Almásfegyverneki gyep ROSCI0347 Natura 2000 természeti terület, Bihari-havasok–Béli-hegység folyosó ROSCI0291 Natura 2000 természeti terület, Vörös völgy ROSCI0267 Natura 2000 természeti terület, Ferice – Plai ROSCI0084 terület, Vaskohi plató ROSCI0200 terület.
FEL
Almásfegyverneki gyep ROSCI0347 Natura 2000 természeti terület
Románia észak-nyugati részén található, Nagyvárad megyei jogú várostól mintegy 30 km-re észak-keletre.
A területet 2011-ben nyilvánították védetté a Natura 2000 európai ökológiai hálózat romániai szerves részeként a Közösségi jelentőségű természeti területek védett területté nyilvánításáról szóló, a Környezetvédelmi és Fenntartható Fejlődés Miniszterének 1964/2007. sz. rendeletét módosító a Környezetvédelmi és Erdőügyi Miniszter 2387. sz. rendelete által.
A ROSCI0347 területet a 40A0* Szubkontinentális peripannon cserjés élőhelyeként nyilvánították védetté. Ugyanakkor, a terület fontossággal a bír a Sztyeppei pannon lőszgyepek és az alábbi fajok miatt: Peucedanum carvifolia, Rosa gallica, Campanula glomerata, Teucrium chamaedrys, Acer tataricum és Asperula cynanchica.
A terület teljes alapterülete 280 hektár, amely közigazgatási szempontból Bihar megye területén fekszik. A terület a következőképpen oszlik meg: Hagymádfalva [Spinuş] község 4% és Alsótótfalu [Sârbi] 3%.
A terület főbb megközelítési útvonalai a DJ191-es és DJ767-es megyei útakból kiágazó helyi érdekű utak.
A terület koordinátái: K 22º 9′ 1”és É 47º 12′ 12”. Az átlagos magassága 171 m, a legalacsonyabb pontja 128 méteren, a legmagasabb 255 méteren található, biogeográfiai szempontból pedig a kontinentális éghajlathoz tartozik.
Földrajzi szempontból a terület a Nyugati-Dombvidéken [Dealurile de Vest] található. Ez a dombvidék, amint a neve is mutatja, az ország nyugati felén található, a Nyugati-Kárpátok nyugati határánál, ahol változó magasságú a dombos peremvidék, amit helyenként megtör a síkság, amely behatol a hegyek határáig.
Ezek a dombok a hegyvidék szélén képződtek a durva anyagok lerakódásával, a kainozoikum végén. Ezeket az anyagokat a folyóvizek erőteljes eróziónak tették ki.
A kialakulás a domborzati egység típusáról tanúskodik: dombsági egység, amely átmenet a hegyvidéki domborzattól a síkság felé (keletről nyugatra). A magasság a nyugati oldalon 450 métertől 200 méter alá csökken. A folyók szétszabdalták a dombságot, ezért a jelenleg arculatot a hosszanti, nem folytonas dombok alkotják. A fluviális felszínek jól határoltak, széles teraszokkal és árterekkel.
A geológiai szerkezetet kavicsok, homokok, agyag és gyengébb szén (lignit az északi részen) betagolódások alkotják. A kőzetek pórusaiban szénhidrogén tartalékok képződtek, amelyeket a Berettyó vidékén [zona Barcăului] kitermelnek.
A Nyugati-Dombvidék [Dealurile de Vest] a nyugati hegységben öböl jellegű medencékkel hatol be: a Sebes-Körös [Crişul Repede] völgyén a Révkolostor-Nagybáródi-medence [depresiunea Vad-Borod], a Fekete-Körös [Crişul Negru] völgyén a Belényesi-medence [depresiunea Beiuş], a Fehér-Körös [Crişul Alb] völgyén a Gurahonci-medence [depresiunea Gurahonţ] és a Karas [Caraş] völgyén Oravicabányai-medence [depresiunea Oraviţa], az Erdélyi-szigethegységet [Munţii Apuseni] határoló Körösvidéki-dombság [Dealurile Crişanei], számos öböl jellegű medencével.
Az Almásfegyverneki gyep [Pajiştea Fegernic] területét védett területté nyilvánították a fent említett két élőhely és az alábbi fajok fenntartása miatt: Peucedanum carvifolia, Rosa gallica, Campanula glomerata, Teucrium chamaedrys, Acer tataricum and Asperula cynanchica.
FEL
A Bihari-havasok–Béli-hegység folyosó ROSCI0291 Natura 2000 természeti terület (a továbbiakban ROSCI0291)
Románia 5. Nyugati régiójában található, 65%-ban Arad megye területén és 35%-ban pedig Bihar megye területén fekszik. Alapterülete 7 591,5 hektár.
A terület földrajzi koordinátái a következők: 46°28’16’’ északi szélesség és 22°17’56’’ nyugati hosszúság a legnyugatibb ponton, valamint 46°21’29’’ északi szélesség és 22°33’17’’ keleti hosszúság a legkeletibb ponton. A terület átlagos magassága 557 m, a legmagasabb pontja 938 méteren, a legalacsonyabb pedig 255 méteren található.
A „Bihari-havasok–Béli-hegység folyosó” [Coridorul Munţii Bihorului – Codru Moma] a Natura 2000 európai ökológiai hálózat része. A terület védetté nyilvánításának célja a táj és az ökológiai és kulturális sokféleség védelme Románia és az Erdélyi-szigethegység [Munţii Apuseni] területének egy reprezentatív mintáján.
A közösségi fontosságú ROSCI0291 természeti terület magán- és állami használatban lévő területeket foglal magába. Nem metszi más helyi vagy országos érdekű védett természeti területek határait. A természeti terület nem rendelkezik közigazgatási struktúrával, sem gazdálkodási tervvel. A területet 2011 januárjában javasolták közösségi jelentőségű természeti területté nyilvánításra.
A vidék különös szépségű tájjal rendelkezik, az élőhelyek, a flóra és a fauna sokféleségével. A természeti terület két biogeográfiai régiót – kontinentális régiót és alpesi régiót – és két élőhelyi osztályt foglal magába:
– N16 – lomblevelű erdők – a terület 94%-án;
– N14 – javított minőségű gyepek – a terület 6%-án.
A Natura 2000 szabványos formanyomtatvány szerint a terület összeálló erdős élőhelyeket foglal magába, amelyek ökológiai folyósóként szolgálnak a nagyragadozók számára, a főbb erdőtípusok pedig a bükk-, tölgy- és cserfaerdők.
Az élőhelyek, a flóra és a fauna sokfélesége a területeknek az idők során történő felhasználásából ered, mivel a temészeti területen hagyományos talajfelhasználási módokat alkalmaztak, ugyanakkor a helyi közösségek társadalmi szerveződése, de a helyre jellemző szokások is hozzájárultak a kialakuláshoz. A ROSCI0291 természeti terület számos turisztikai és kikapcsolódási lehetőséget rejt magában, amely a helyi közösségek hagyományos életmódjába beépül.
A ROSCI0291 természeti terület észak-nyugaton a ROSCI0042 Béli-hegység [Codru Moma] Natura 2000 természeti területtel, északon a ROSCI0200 Vaskohi plató [Platoul Vaşcău] Natura 2000 területtel, keleten a ROSCI0324 Bihar-hegység [Munţii Bihor] természeti területtel határos, délen pedig átmenetet képez a ROSCI0298 Fehér-Körös-szurdok [Defileul Crişului Alb] természeti terület felé (A természeti terület elhelyezése – Melléklet).
A természeti terület nagy része a Béli-hegység területén fekszik, a hegység dél-keleti részén, pontosabban a Moma hegységben.
A Béli-hegység az Erdélyi-szigethegység részét képezi, és ennek a nyugati oldalán helyezkedik el. Szigetszerű hegyrész alkotja, amelyet medencék vesznek körül. Ezeket a hegyeket északon a Király-erdő-hegység [Munţii Pădurea Craiului], keleten a Bihar-hegység és a Fekete-Körös [Crişul Negru] vízgyűjtőjét képező Belényesi medence [Depresiunea Beiuş], délen pedig a Zarándi hegység [Munţii Zarandului] és a Fehér-Körös [Crişul Alb] vízgyűjtőjét képező Zarándi- és Gurahonc-medencék [Depresiunile Zarand şi Gurahonţ] határolják. Nyugaton a Nyugati-Dombvidékkel [Dealurile de Vest] szomszédos.
A természeti terület kiterjedésén a Moma hegység domborzata paleozoikumbeli vízlepergető kőzetein alakult ki, lekerekített csúcsok által szegélyezett völgyekkel. A terület északi határán megjelennek a karsztfelszínek, amelyek uralják a szomszédos, Vaskohi karsztos plató területét, ahol látványos domborzat alakult ki.
FEL
Vörös völgy ROSCI0267 Natura 2000 terület
Románia észak-nyugati részén található, Nagyvárad megyei jogú város északi és észak-keleti oldalán.
A területet 2011-ben nyilvánították védetté a Natura 2000 európai ökológiai hálózat romániai szerves részeként a Közösségi jelentőségű természeti területek védett területté nyilvánításáról szóló a Környezetvédelmi és Fenntartható Fejlődés Miniszterének 1964/2007. sz. rendeletét módosító, a Környezetvédelmi és Erdőügyi Miniszter 2387. sz. rendelete által.
A ROSCI0267 területet a jól képviselt szubmontán és montán bükkösök (Asperulo-Fagetum) (9130) élőhelye, a kétéltű- és hüllőfajok, valamint a vörös listán lévő 14 növényfaj élőhelye miatt nyilvánították védetté. Az Országos Környezetvédelmi Ügynökség (ANPM) honlap országos jelentőségű védett természeti területek részlege szerint a Vörös völgy gyep [Fâneaţa Valea Roşie] természeti rezervátum a Vörös völgy [Valea Roşie] területhez tartozik (2162 kód, IVb IUCN kategória, 4 hektáros terület).
A terület teljes alapterülete 819 hektár, amely közigazgatási szempontból Bihar megye területén fekszik. A természeti terület az alábbi községek közigazgatási területével esik egybe, az alábbiak szerint: Köröskisjenő [Ineu] község 1%, Nagyvárad<1%, Fugyivásárhely [Oşorhei] <1%, Hegyközpályi [Paleu] 16%. A terület megközelítésének fő útvonala a Dózsa György út, amely tulajdonképpen határolja a területet keletről, dél-keletről és dél-nyugatról. A terület koordinátái: K 22º 0′ 54” és É 47º 5′ 8”. Az átlagos magassága 226 m, a legalacsonyabb pontja 158 méteren, a legmagasabb 291 méteren található, biogeográfiai szempontból pedig a kontinentális éghajlathoz tartozik. A terület a Körösvidék-síkságot [Câmpia Crişanei] és az Erdélyi-szigethegység [Munţii Apuseni] és Nyugati-Dombvidék [Dealurile de Vest] dombos lefutásait (amelyek közé tartozik a váradi dombság is) elválasztja, és ugyanakkor harmonikusan összeköti. A Nyugati-Dombvidék, melyet még Bánsági-Körösvidéki dombságnak [dealurile Banato-Crişene] is nevezenek, a Nyugati-Kárpátok és a Nyugati-alföld [Câmpia de Vest] közötti dombos összekötő szegély, amelynek a lejtése relatív kicsi. Eredetét illetően a Nyugati-Dombvidék pliocén időben létrejött tengermelléki lerakódásos síkság volt, amelyek a szárazföldön domb típusú kontinentális lerakódásként folytatódtak. A Nyugati-Kárpátok kiemelkedésével és a Pannon-tenger [Marea Panonică] feltöltődésével az üledékek „magas” síkságokat, majd dombokat alakítottak ki. Ezek nyugati határa a Nyugati-Alföld, amely felé az átmenet helyenként nagyon enyhe, szinte észrevétlen. A Nyugati-Dombvidék szerkezete monoklinális, enyhén lejtenek keletről nyugatra. Eredet szerinti domborzati formaként a Nyugati-Dombvidék dombos, lejtős, buckás területeket és a föbb folyók teraszos völgyes területeit foglalja magába. A Váradi dombság [Dealurile Oradiei] magassága 140 és 283 m közötti, a síksággal való találkozásnál 100-120 m közötti, míg a hegyeknél eléri a 400 m magasságot, sőt helyenként ennél magasabb is lehet (450-500 m). Geológiai szempontból a vidék a Pannon-síkság [Câmpia Panonică] nagy geológiai szerkezetéhez tartozik, ahol a geológiai sorrendet a szürkés-kékes pannon agyag és homok komplexumok képezik, amelyre jelenkori képződmények rakódtak rá, teraszos homok és kavics, valamint pleisztocén-holocén kori agyagos-homokos hordalékos képződmények, amelyeket az elvégzett munkálatok során is azonosítottak. Víztartalmú betelepülések a pliocén kori képződmények felső részében találhatók, mintegy 150-200 m mélységben. A mélyebb rétegekben miocén kori mészmárga és homokkő képződmények találhatók, 1050-1100 méter mélyen pedig mezozoikumbeli meszes képződmények fordulnak elő. A Vörös völgy természeti területet az alábbi kétéltű- és hűllőfajok számára kedvező élőhelyet biztosító védett területté nyilvánították: Triturus cristatus, Bombina variegata, Bombina bombina. Ami a kétéltű populaciókat illeti, amelyek miatt védetté nyilvánították a területet, a szabványos formanyomtatványban bemutatott adatok alapján nincs a populáció nagyságára vonatkozó adat. A formanyomtatványon a négy faj közül mindegyiket jelen lévőként (P) jelölik meg.
FEL
Ferice – Plai ROSCI0084 természeti terület (a továbbiakban ROSCI0084)
A terület nagysága 1997 hektár, és Románia észak-nyugati régiójában található, 100%-os arányban Bihar megye területén, Bontesd [Bunteşti] község, Fericse [Ferice] faluban, amely a Belényesi-dombságon [Dealurile Beiuşului] található, mintegy 80 km-re dél-keletre Nagyvárad megyei jogú várostól és 20 km-re Belényestől [Beiuş]. A „Ferice-Plai” Natura 2000 természeti terület védetté nyilvánításának a célja a táj és az ökológiai és kulturális sokféleség megőrzése.
A természeti terület földrajzi koordinátái:
– Területe 1997 hektár
– Az átlagos magassága 731 m, a legmagasabb pontja 1206 m, a legalacsonyabb 389 m.
A természeti terület az Erdélyi-szigethegységhez [Munţii Apuseni] tartozó Bihar-hegységben [Munţii Bihor] található, és területe egymásra tevődik két védett természeti területtel:
– Ferice Plai és Hoanca – IUCN III-as kategória, emlékpark (natural monument);
– Cârligaţi csúcs [Vârful Cârligaţi] – endemikus virágokat és nárciszképű szellőrózsát (Anemone narcissiflora) magába foglaló növénytani rezervátum.
A területet 2008 decemberében hagyták jóvá közösségi jelentőségű természeti területként a jól képviselt szubmontán és montán bükkösök (9130 kód) élőhelyeként, a Rinolophus ferrumequinium (1304 kód) emlősők elszigeteletlen élőhelyeként, (C) területi elterjedéssel, (B) jól megőrzötten és a 92/43/EGK tanácsi irányelv II. mellékletében felsorolt kétéltű- és hűllőfajok élőhelyeként.
A fontos növény- és állatfajokat 7 faj képviseli, amelyek a vörös listán szereplő endemikus fajok, és endemikus, dákkori, nárciszképű szellőrózsát – Anemone narcissiflora – is magában foglaló növénytani rezervátumot alkotnak. (Melléklet – ROSCI0084 szabványos formanyomtatvány).
A ROSCI0084 terület magában foglal: magán- és állami használatban lévő telkeket, közösségi jelentőségű védett természeti területeket. A természeti terület kiemelt jelentőséggel bír különösen a növényfajok miatt, beleértve a más fajoknál felsoroltakat is, amelyek endemikus és a vörös listán szereplő fajok, illetve a kétéltű- és hűllőfajok miatt. A terület teljes egészében nem részesült igazgatásban, csak bizonyos részei (természeti rezervátumok, növénytani rezervátum endemikus dákkori virágokkal és nárcsiszképű szellőrozsóval – Anemone narcissiflora).
Amint arról fent már szó volt, a terület a Bihar-hegység területén, ennek észak-nyugati felén található (a Vigyázó-hegységgel [Munţii Vlădeasa] való határhoz közel) (Melléklet – A ROSCI0084 terület térképe). Ez az Erdélyi-szigethegység központi-nyugati részén található, észak-nyugaton a Király-erdő-hegységgel [Munţii Pădurea Craiului], északon és észak-keleten a Vigyázó-hegységgel, keleten az Öreghavassal [Muntele Mare], délen a Gaina-heggyel [Muntele Găina], nyugaton pedig a Béli-hegységgel [Munţii Codru-Moma] és a Belényesi-medencével [Depresiunea Beiuş] szomszédos.
Geológiai szempontból a Bihar-hegység északi része kristályos kőzetekből épül fel. A Bihar-hegység domborzatát a vizek szabályos, erőteljes, meredek lejtős gerincekre szabdalták. A harmadiőszak alatt a Bihar- és Vigyázó-hegységet az erózió lekoptatta, a vizek egy kiterjedt platórendszert hoztak létre, amely részekben megmaradt a legmagasabb csúcsokon. Következésképpen a hegység központi gerincét és néhány mellékvonulatát kiterjedt, majdnem vízszintes vagy alig hullámos, könnyen bejárható platók jellemzik. Ilyen például a Cârligaţi plató [Platoul Cârligaţi], amely a területtel egybeesik, és amelynek a legmagasabb csúcsa a Cârligaţi csúcs (1694).
A Bihar-Vigyázó hegység éghajlata tipikusan hegyi éghajlat, hideg és nedves a magas csúcsokon, fokozatos enyhüléssel az alj felé. Az átlagos hőmérséklet 2ºC. A felhőzet növekedik a magassággal, és ezzel együtt a csapadék is, ami általában bőséges az uralkodó nyugati szél miatt, amely vízpárával megrakodva érkezik, elérve az 1400 mm mennyiséget, ami a 2000 méteres magasságot meghaladó hegyekre jellemző.
A Bihar-Vigyázó hegységbeli útvonalakon a források eloszlása a geológiai szubsztrátum és domborzat függvényében nem egyenletes. A nem karsztos területeken, a gerinctúrák útvonalán a források ritkák (pl. a Vigyázó-hegység vagy a Bihar-hegyság gerincén), ezért a vízkészletek feltöltését biztosítani kell mielőtt a magashegységi részhez érnek. Ennek ellenére léteznek magashegyi források, mint pl. a Hideg-kút [Fântâna Rece] a Cârligaţi csúcs alatt.
A völgyben húzodó túrák útvonalán a víz nem jelent problémát, mivel az adott folyókon kívül számos forrás és mellékág található a területen. Az ilyen útvonalakon nincsenek kijelölve a vízlelőhelyek.
A Ferice Plai természeti területen előforduló élőhelyekkel kapcsolatosan, a Natura 2000 szabványos formanyomtatványon előfordul a 9130-as kód a szubmontán és montán bükkösöket (Asperulo-Fagetum) jelölve, amelyek jól képviseltek és általánosságban jól megmaradtak.
A Ferice Plai természeti terület általános jellemzőit 2 élőhely osztály képviseli, azaz N09 száraz gyepek, sztyeppék 3%-os arányban és N16 lomblevelű erdők 97%-os arányban. A természeti területre a Ferice Plai terület által magába foglalt két védett terület jellemzői érvényesek, azaz a Ferice Plai és a Hoanca jellemzői, ahol változatlan dombsági kaszálók vannak hagyományos szállásokkal a kaszállás idejére, és a Cârliga csúcs, amely növénytani rezervátum endemikus, dákkori virágokkal és nárciszképű szellőrózsával (Anemone narcissiflora.
A Ferice Plai természeti területet olyan védett területté nyilvánították, ahol megőrzödtek a kedvező élőhelyek különböző emlősök, kétéltűek és hűllők számára, amelyeket a 92/43/EGK tanácsi irányelv II. melléklete felsorol.
FEL
Vaskohi plató ROSCI0200 természeti terület
A Béli-hegységben [Munţii Codru-Moma] található, 331 m és 892 m magasságok között.
Az oldódó litológiai szubsztrátum, amely mészkövekből és dolomitokból áll, a statikus részt képviseli, amely ki van téve a hatásoknak, míg a vízrajz (a víz különböző megjelenési és szervezési formái) a dinamikus elem, amely kifejti magát a hatást. A Vaskohi plató [Platoul Vaşcăului] mészkövei középső és késő triász korabeliek. A plató keleti és központi részei egy erőteljesen kristályosodott, dolomit beékelődésű, a Vaskohi lemezhez tartozó mésztömbön alakultak ki.
A Vaskohi plató külünleges karsztikus jelenségei közé tartoznak a lapos fenekű dolinák, amelyek gyakran víztározóként működnek, amelyet a helyiek „tăuri”-nak (tavaknak) neveznek (1. ábra). Ezek a hegyoldalak eróziójából eredő üledékes anyagokkal való erőteljes eltömődés következményeként jönnek létre. A lerakódások vastagsága és összetétele függvényében (az agyagásványok tipikus vízhatlan réteget alakítanak ki) az így kialakult tócsák rövidebb vagy hosszabb élettartamúak.
A vízvezető barlangrendszerek jól képviseltek a Vaskohi plató területén, a legmeggyőzőbb példa erre a Jókai-víznyelőbarlang [Peştera Câmpenească].
A vízeséses zsombolyok a fő víznyelők endokarsztikus rendszereinek függőleges síkjában helyezkednek el, mint pl. a Bój-zsomboly [Avenul Boiu] a Vaskohi platón.
A Ţarinii völgy [Valea Ţarinii] (Vaskohi plató) szurdokfolyosója az említett plató központi-keleti részén alakult ki, az azonos nevű völgy mentén. Dél-keleti/észak-nyugati irányú, híven követve a régióbeli törésvonalak irányát. A Ţarinii völgy hirtelen kanyarja (amely teljesen megváltoztatja az irányt nyugat-keletről észak-délre) és a Jókai-víznyelőbarlang [Peştera Câmpenească] zsombolya között a folyosó mintegy 10 km hosszú, szélessége pedig 400 és 1000 m között váltakozik. A medencefenék magassága alig észrevehetően észak felé ereszkedik, a síksági lépcsőig, ahol a legalacsonyabb szint mérhető (415 m).
A Ţarinii völgy nem karsztosodó részeinek forrásai a mészköves területre felszíni folyásként érkeznek, nem forrásként vagy izbukként. A Jókai-víznyelőbarlang [Peştera Câmpenească] víznyelője el tudja nyelni a teljes hozamot, akár nagy vízmennyiség esetén is, tehát a nagy esőzések esetén az áradások nem jellemzőek.
A Vaskohi plató határánál találhgató a Kalugyeri izbuc [izbucul de la Călugări], amely egykor híres volt a kettős kitöréséről. Valószínűleg a víznyelő útvonalak elmélyülésével a kettős kitörési mechanizmus megváltozott, így ma már csak egy egyszeri kitörésnek lehetünk tanúi, amikor a víz kb. 3-5 percig folyik, majd ezt 15-40 perces szünet követi, a csapadék függvényében. Az izbuk környékén egy festői kolostor található, amely a helybéli hívők számára búcsúhely.
A területen megtalálható élőhelyek:
8310 Nagyközönség számára meg nem nyitott barlangok
91V0 Dák bükkerdők (Symphyto-Fagion)
9150 A Cephalanthero-Fagion közép-európai sziklai bükkösei mészkövön
A 92/43/EGK tanácsi irányelv II. mellékletében felsorolt emlősfajok:
– 1324 Myotis myotis
– 1304 Rhinolophus hipposideros
– 1310 Miniopterus schreibersi
A 92/43/EGK tanácsi irányelv II. mellékletében felsorolt kétéltű- és hűllőfajok:
– 1166 Titurus cristatus
– 1193 Bombina variegata
– 4008 Triturus vulgaris ampelensis
Más fontos növény- és állatfajok:
– Rana ridibunda
– Felis silvestris
A természeti terület kiemelkedik az alábbi fajok elsődleges élőhelyeiként elfoglalt területekkel: 91V0 Dák bükkerdők (Symphyto-Fagion) , 9150 A Cephalanthero-Fagion közép-európai sziklai bükkösei mészkövön, amely 30%-ot foglal el az alábbiak által képviselt jól megőrződött természetes szerkezetekkel:
– a korok és méretek sokfélesége,
– a tömberdők és csalitosok közötti váltakozások,
– a bükk természetes regenerálódásának jelenléte (fennáll a faj elterjedésének tendenciája a szomszédos területekre – legelőkre),
– a fűtakaró sokfélesége és jó védettségi állapota.
Az erdőalaphoz tartozó és erdészeti kiépítésű területekhez, arborétumokhoz termelési és védelmi funkciókat rendeltek hozzá, és rendszeresen végigjárják őket a faanyag kitermelése céljából.
FEL
{:}
